Falunk zöld szíve, szimbóluma a templom bejárata előtt lévő Hársfa – horvátul Lipa – közel két és fél évszázadon keresztül állt ellen a viharoknak. Tegnap 2022. február 4-én legyűrte őt a 90-100 km-es lökésekkel észak felől érkező viharos szél. Délre néző hatalmas ágát szakította ki a törzsből és rádöntötte az udvari bejárati kapura. A hársfa törzse látszólag egészséges volt. A fa sérüléseiből egyértelművé vált, hogy a törzs belül üreges. A maradék kéreg alatti mintegy 15 cm vastagságú farész is korhadt. Látható, hogy napjai meg voltak számlálva, nem kerülheti el teljes kivágást. Szerencsére a baleset idején senki sem tartózkodott a fa közelében. A szombat délutáni szentmise négy órakor kezdődött addigra a fa legnagyobb ága a kerítés kapuján pihent.
A népszerű Lipa tanúja lehetett történelmi viharoknak, valószínűleg a templom építésének, számtalan egyházi ünnepnek, papszenteléseknek, elsőáldozásoknak, bérmálásoknak, esküvőknek. Oltalmat adott az eső elől menekülőknek. A férfiak egy része gyakran alatta hallgatta a szentmisét. Innen „félidőben” gyorsan át lehetett menni a szomszédban lévő kocsmába, Virága kiváló alapanyaga volt betegek gyógyító teájának és a méznek. Mivel magasan voltak az ágai a sekrestyés Cilkó bácsi létrás segítsége kellett a szedéséhez. A nagy fa kiterjedt, föld felszínén kígyószerűen elhelyezkedő gyökérzete kedvelt játszótere a gyerekeknek a mai napig.
A következő feljegyzésem 2008-ból való, amikor szakértők igyekeztek felmérni a fa állapotát és megbecsülni a korát,
„Településünk egyik szimbóluma a templomkertben lévő hársfa kerülete: 395 cm. Ebből kiszámítható, kikövetkeztethető az életkora. Megközelítőleg 209 éves lehet. Valamikor az 1800-as évek elején ültethették. Mivel a törzs kerületét a legvékonyabb részén mértük, nem kizárt, hogy a templom építésével -1777- egyidős, azaz 231 éves.”
A feljegyzés alapján a Hársfa 246 éves. A még megmaradt törzs és ágak várják a végítéletet. A gyökerei még egy ideig őrizhetik a fa és korának emlékeit. Nem tudom, hogy a Lipa szerepel-e a falu értéktárában. Ha nem akkor posztumusz megérdemelné az őt megillető helyet. (Szöveg és fotó: Vlasics Lajos)
